Azok a napok teljesen mások..
Reggel már korán kelek, 6-7 körül. Amúgy sem tudtam aludni jól, forgolódtam jobbra-balra egész este. Az IZGATOTTSÁGtól. Attól a gyermeki izgalomtól. Mert NAGY NAP ez a mai. Nos a reggeli kávé után, a friss kiflit, mert azt mindig vinni kell.. Ha nem fogy el akkor is.. Nos megkenem, megpakolom.. És közben azon gondolkodok már, melyik táskába is pakoljam a cuccokat. Lássuk csak.. Kell egyszer egy törölköző, aztán meg egy pléd amire kifekszem. Igen, naptej. Na de hová tehettem?? Itt szokott lenni. Ahhh, meg is van. Jó akkor már csak az a kérdés. Bikinit itt vagy ott vegyem fel. Hm.. Na erre majd később visszatérek. Miközben nyomkodom bele a táskába a holmit.. Majd elfelejtem.., hát kell a gumimatrac is..!! Anélkül el sem indulok. Az az én vitorlásom.. Meg hát igazán csak azon lehet jól barnulni..
Nyolcórás indulásból lett fél 9. Sebaj. Már most fullasztó meleg van. Ragyog a nap. A napszemüveg feltol, és már indulhatunk is. A hintóm előállt. Még egyszer megnézem a táskám, meg van-e minden. Pénztárca, diáki, naptej, kifekvő.. Anyám.. A bikini.. Fel kellett volna vennem! Még jó, hogy csak a város határán vagyunk. A kocsiban a térkép elő. Hová is menjünk pontosan?! Melyik part lenne a legideálisabb amit ezen a csodás vasárnapi napon meghódítsunk. Talán.. Talán most legyen...
Az út hamar elröppen a táj gyönyörű, minden zöld. Közeledünk, és már a Bakonyban pattog a fülem. A fák között enyhe kellemes friss levegő. Jó is, mert tikkasztó a hőség.
Aztán a messziben vmi kékes-szürkés megcsillan. Látod?! Látod??! OTT VAAAN! Miiiiilyen széééppp! Szebb mint tavaly. Hm.. De jó is lesz.. Már úgy belemennék...
Leparkolás, kipakolás. Egyik kézben a kézitáska, a másik kézben a hűtőtáska.. A hónom alatt a gumimatrac.. Meg a pléd. Mehetünk. Megvan minden. 

Kígyózó sor a pénztárnál. Meleg van. A levegőbe szippantok és érzem az illatát.. Igen igen. Ezt mindenki ismeri..
A jegy megvan. Már csak hely kell. A legjobb helyet kell megtalálni. Nézd ott! Az ott talán jó lesz! Délután is sütni fog a nap ott. Barnulni jöttünk.. Nem? 

Hely van. A reggeli szendvics gyors be kell tolni.. Nincs mese... Kell az energia. ÉS IRÁNY A VÍÍÍÍZ! Milyen hideg.. Jujjjj.. Egy lépés, meg még egy. Még egy. Nem kell elkapkodni a nap előttünk áll. És lubickolás a vízben. Hogy ez milyen jó. Milyen jóó! Imádom. Nézd ott a túlpart. Látni.. Látni.. A nap éget. Dél fele jár az idő. A strand fullon van. ZSIBAJ! IMÁDOM, erre vártam. Hallod??!! Ez olyan jóóóó.. Terefere itt, terefere ott.. A vízből ki, kis szárítkozás, és irány enni. Hm.. Mit is egyek. Oly sok a választék mégis oly kevés.. Na jó, most az egyszer legyen valami más.. Rántott sajt, sült krumplival.. Meg egy jeges kávé. Csavart fagyival. Délután meg majd egy sajtos-tejfölös lángos, palacsinta.. Hm.. És málnás-kivis hókristályt is. Adjunk az élvezeteknek. Hisz NYARALUNK. Akkor is ha csak egy napig. De NYARALUNK!
Evés után napozás, Megfőlök. Nem bírom én a meleget.. Keresek az árnyékba helyet magamnak. Messziről hangzik, kiabálják.. Kukoricát tessék! Finom, Friss!
A gyerekek száguldoznak fel-alá, rikácsolnak. De ÉN ÉLVEZEM.. Eltévedt labdák gurulnak ide-oda.
Akkor nézzünk egyet körül. Kell egy kis meglepi. Ajándék magamnak, magamtól. Egy szép ruha, egy kalap, vagy egy kiegészítő.. 
Ismét a vízbe. Sajnos repül az idő. 4 óra. Na még egyszer. Utána még megszárítkozunk. Kiülve a naplementében a sziklára. Vagyis azokra a nagy kövekre. Jönnek a kacsák, a hattyúk. Meg lehet őket etetni a megmaradt szendviccsel..
Kezd hűvösödni. Lebukni készül a nap.. A csodás nap. Az arcom paradicsom színű. A testem.. Na az is.. Pakolás össze. A lélek feltöltve. A test elfáradva. A nap és a víz megtette a hatását. Kókadtan. De örömmel megyek ki a kapun. Még egyszer visszanézek, és természetesen megígérem neki: DRÁGA BALATON, IDÉN MÉG VISSZATÉREK!!!